Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mi is vagyok én…

, 335 olvasás, Dorisz , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Mi is vagyok én, kérdem, de választ nem kapok,
Sötéség honol minden hol, és néma csend.
Kik barátaim voltak most süket vakok.
Elfelejtettek volna… csend!

Nem felel senki sem, elmentek és egyedül hagytak.
Egyedül a sötétséggel, a csenddel, a kétségbeeséssel.
Küzdjek, ezt mondták és már el is szaladtak.
De azt hogy hogy győzzek, nem mondták? Vétségekkel?

Nincs senkije egy magányos harcosnak,
De én nem vagyok hős, csak egy rémült lány.
Látom a lelkemet a földön heverni csatakosan.
Nincs erőm, már csak egy dolog maradt a fény utáni vágy.

A vágy, ami föl emészti testemet és lelkemet.
Hát senki sem látja kétségbeesett hívó szavamat?
A magány megöl és felemészti a szellememet.
Szól még valami, valahol de csak összefüggéstelen szavakat.

Mi is vagyok én, egy költő, ki sír.
Ki nem képes csak a maga fájdalmát énekelni.
Mert hisz a dolgom közölni a világgal mi a hír.
A jóról vagy a rosszról és erkölcsről vélekedni.





Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Dorisz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 370
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2886 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz