Futnék az éjben,
Essen bár jégeső;
Éj van...Fagyos sötét
Fellegeket hord a hold.
A csend ezer hangja felveri az éjt,
Egy bűne volt, sokat remélt,
Mint én. Ha lehetne
Elvesznék az éjben.
Magam elöl nincs menekvés,
Szívem a baj, mit lelkem emészt.
Futnék az éjben,
Essen bár jégeső;
Megveri vert lelkemet,
Egy bűne volt, szeretett.
A szív összeforr, de egy
Heg mindig marad.
Az emlék szívbe karcol,
A fájdalom szívbe markol.
Sebzett szívem majd meggyógyul,
Az idő rendbe hoz mindent.
De a szíven ott marad a heg,
Siratom a hervadt szerelmeket.