Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmentél…

, 409 olvasás, aranytk , 10 hozzászólás

Néhány szóban

Hűvös eső hull a poros útra,
komor felhők indultak el vándorútra.
Elmentél velük Te is kedvesem,
az ég is Téged sirat, esőkönnyekben.

Nyári zápor áztatja a földet,
bánatom éj-kékre festi át az eget.
Fáradt álmaim még mindig Téged várnak,
nehéz sóhajomtól mégis tovább állnak.

Reményből szőtt hálót bont a hajnal,
könnyeim is elfogynak már szépen, lassan.
Sós foltokban szárad arcomon a jelen,
s már nem akarom, hogy itt légy mindig velem.

Tündérmesék képzetében éltem,
angyalszárnyak röpítettek, s néztem,
szelíd arcodról, hogy árad a hazugság
felém, temetve a pillanat igazát.

2005. augusztus

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 357

Page generated in 0.2214 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz