Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Mocsárra épült ház

, 306 olvasás, A-fraid , 1 hozzászólás

Ezerszín

    Házam épül évek óta
    rég elhalt már minden óda,
    köd üli meg a tájat
    a részvétlen föld rántja mélybe a házat,
    lassú pusztulás a jövő
    a végletekig gyaláz ez az ősi erő,
    mocsárba ástam az alapot
    elhagyott minden mi adatott,
    kúszónövény öleli a falakat
    ezen nem változtat az akarat.

    És megindul a föld
    és nem oszlik a köd,
    nincs se út, se cél
    majd elvisz a szél,
    és elsüllyed a ház
    s engem nem találsz,
    eltűnik a kő
    elúszik a felhő,
    a Hold rásüt a tájra
    s állok végzetemre várva.

    Már én is süllyedek
    a menybe így megyek,
    föld folyik tüdőmbe
    belefulladok dühömbe,
    üvöltés szorít
    s a mocsár elborít.

    Nincs se út, se cél
    így fúj szét a szél.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Memoár
· Írta: A-fraid
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 222

Page generated in 0.1679 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz