Most azt hiszed, értesz és érzel
engem, de ha szemembe nézel,
tekinteted üresen néz el…
Most azt hiszed, értesz és érzel
engem, de ha szemembe nézel,
tekinteted üresen néz el
a semmibe… vajon emlékszel?
Szemed fénye, mint tűnő ékszer
körbezár; oly kínzó e kényszer.
De csak rajtad áll, hisz te késel.
Ha nyúlnál is felém, nem érsz el.
Egész valóm csendesen vész el
tebenned, s ezer sebből vérzel
szíved által, mert nem érzel
s nem értesz… s még mindig csak nézel…