Az idő csak múlik
a fákról levél hullik
s a természet éled újra
kéken lélegzik az élet szökőkútja
…
Az idő csak múlik
a fákról levél hullik
s a természet éled újra
kéken lélegzik az élet szökőkútja,
égszínkék vize a magasba szökken
a fák közül egy boldog
madár dala röppen,
virágba borul az élet valósága
feledésbe merül minden
Halálnak való adóssága,
új álomra ébred
téli álmából a lélek
a boldogságtól égnek
az eleven, szép rétek,
a fehér felhők szürkülni kezdenek
az élettől lüktető fák
dideregve reszketnek,
a sötét földből előtörve
sóhajtás szól meggyötörve,
életre kel újból a Keserűség hada
romlásba dönt mindent a Gonosz átok szava
ismét minden szépség pusztulásba fordul,
Életre a Halál figyelmeztetően mordul.