Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Játék

, 633 olvasás, Neferkheperure , 10 hozzászólás

Sajgó lélek

Kezedbe adtam a szívem:
fogtad, s falhoz vágtad.
Repedt a vékony burok,
serkent a vér,
s te megsajnáltad,
ahogy belenéztél
szenvedő szemembe:
önmagad láttad,
ott voltál benne.
Lesütött szemmel
facsartad újra
szívemből félelmed
fájdalmas cseppjeit,
hogy megszabadulva
a tekintet-lánctól
légy régi önmagad.
De újra rám néztél,
tükröm megrémített,
futottál messze
félelmed elől.
Így törted össze
a szerető szívet,
s mert bármit tennél,
már úgyis hiába,
- emlékezni fáj -
kihajítottad
az első kukába…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Öreg
 · VDavid


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz