Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Indián, mint Sandokán és a Bulgáriai utazás

, 807 olvasás, doktorur , 43 hozzászólás

Somolygó

Indián és Tónió ujjabb kalandokba bonyolódik. A kemping túl messze van a sör túl közel. Tónió tornázik, a nő elérhetetlen. Autó nélkül nehéz, a méhek korán kelnek.
A konyak a tengerparton van mégsem fürdenek benne. Szerény az éttermi kínálat, Tóniót ingyen mosdatják és csak majdnem színre lép Natasa Sandokán őszinte sajnálatára. Hogyan kel zrínyizni ha elutazol? Tengeren ne utazz kis hajóval ha mégis, igyál sok rumot. Add el, idd el, "edd" el. Laktanya és a világbéke. Igyál és szállj repülőre. Sandokánnak a nevét is kitalálják.


Amikor Indián leszerelt a katonaságtól szeretett volna a régi önmagához hasonlítani. Ennek megfelelően újra megnövesztette a haját. Vagy hagyta megnőni? Esetleg nem vágta le? Vagy valami ilyesmi. Az idő múlásával azonban Indián egyre meglepettebben tapasztalta, hogy a haja eltérően az addig megszokott szög egyenestől hullámos, majdhogynem göndör lett. Mire nem való a katonaság? A szakálla is teljesem megerősödött és mivel lusta volt borotválkozni az is megnőtt. De ki látott már hullámos hajú szakállas Indiánt. Többek véleménye szerint Indián Jézushoz kezdett hasonlatos lenni. Indián azonban mint ateista elvetette ezen új elnevezést. A maláj tigrisről vetített tévésorozat azonban megoldotta a gondjait és így lett Indiánból Sandokán.
- Lehet, hogy Kebir Bedi helyesebb tőlem, - mondotta Indián Sandokán - de bármikor az asztal alá iszom.
Ebben senki nem kételkedett.
Sandokán és Tónió tervszerűen beutazta Európát, illetve annak keleti felét. Ezen a nyáron Bulgária volt a soros. Repülővel mentek és sátrat is vittek meg egyéb kényelmi felszereléseket. Szófiával kezdték az ismerkedést. Megcsodálták a nagy kommunista Dimitrov mauzóleumát meg az egyéb nevezetességeket. A kempinget azonban baromi nehéz volt megtalálni. Végül egy taxis oldotta meg a helyzetet. Később aztán a helyi járatú busszal utaztak egy röpke órácskát mire beértek a belvárosba. Felfedeztek egy olcsó önkiszolgáló éttermet is csapolt sörrel. A kirándulás tehát a kezdeti nehézségek után biztatóan indult.
Az egyik este a szomszéd sátor magyar lakói meghívták egy kis esti iszogatásra és beszélgetésre a két kényelmi turistát. Valami gyökérre telepített pálinkával kínálták Tóniót, aki persze vitézül elfogyasztotta azt. Sandokán maradt a konyaknál illetve brendynél - szóval borpárlat. Az est vége felé Tónió roppant értelmesen figyelte a beszélgetést mivel megszólalni már nem tudott. A poharazás lezárását és egyben fénypontját is jelentette amikor Tónió felállt a társalgás helyéről és mind a kilencven kilójával látványosan hasra esett. Ezzel félig elsodorta a házigazdák felszereléseit
- Nyolc egész öttized tartáshibával - pontozta le a produkciót Sandokán.
Tónió joviálisan mosolygott, majd még kétszer megpróbált esés közben a tartáshibán javítani. A sátorhoz érve új ötlete támadt.
- Te, az a nő úgy nézett rám, hogy biztosan akart tőlem valamit.
- Persze, ilyen valószínűtlenül vörös magyart még nyilván nem látott.
Tónió ugyanis tényleg nagyon vörös volt. A haja olyan volt mint a rézdrót és ő képezte a fodrászok rémálmát.
- Megyek, és magamévá teszem a nőt. - közölte Tónió inkább már jelbeszéddel.
Az indulásnál viszont újra elhasalt és meglepetésszerűen elaludt. A nőzésből így nem lett semmi.
A két kényelmes turista úgy gondolta megspórolják a vonatjegy árát és stoppal utaznak le a tengerhez. Bulgáriában nem könnyű a stoppolás, állapították meg egy hegyi falu koszos kocsmájában estefelé valahol Bulgária közepén. A helyi becsületvesztőben roppant sötét alakok - valószínűleg törökök, vagy hasonló náció tagjai gyűltek össze. Úgy nézték a két fehér turistát mint a négerek Harlemben az eltévedt idegeneket. Ezért aztán inkább elvittek magukkal egy pár üveg sört és kimentek a vasútállomásra. Az sajnos éjszakára zárva volt. Ezek a kényelemszerető emberek így a vasútállomás mellett felverték a sátrat és lefeküdtek aludni.
Sandokán álmosan bújt elő a reggeli napsütésre és az utazóközönség zajára. A sátor bejáratánál volt egy faláda. Kényelmes ülés esett rajta. Sandokán a faládán ülve tűnődött a jövőről. Napsütés, tenger, lányok, sörök, kaják. Majd lenézett a lába közé és meglátta, hogy a fadobozon van egy négyszögletes luk és azon valamiféle bogarak mászkálnak ki be.
- Azta. - mondta ki rendkívül értelmesen - lehet, hogy ez egy méhkaptár?
És valóban az volt. Kb. fél méterre a sátor bejáratától. A szorgos kis rovarok már munkában voltak. Ettől kezdve a sátor lebontása és a cuccok összerakása villámgyorsan ment.
Sajnos a stoppolási nehézségek miatt mégis vonatjegyre kellett beruházni. A további utazás azonban már zökkenőmentes volt és turistáink a tengerparti festői Burgas városába érkeztek. De pihenésre még nem volt idő, mivel azonnal tovább utaztak a Szlancsev Brjág (Napospart) elnevezésű helyiségbe. Ez az üdülő település egy borpárlatmárkáról kapta a nevét (vagy fordítva? Itt valami zavar lehet), amit utazóink már Szófiában is előszeretettel fogyasztottak, tekintettel közepes árfekvésére, viszonylag jó minőségére és a formás palackjára. A címkéjén egy vitorlás hajó volt. Sok magyar turista - főleg a cirill betűs olvasásban járatlanabbak - ezért vitorlás vagy hajós konyaknak nevezte. A bolgár írás és nyelv azonban hasonlatos az oroszhoz és így a magyar oktatási rendszert megjárt turistáknak nem voltak túl nagy nyelvi nehézségeik. Ki gondolta volna, hogy az orosz nyelv tanulásának is lehetnek előnyei? Szinte senki.
Napospart szállodákból és kempingekből állt. Sandokan és Tónió az utóbbiban szállásolták el magukat. A kemping mégiscsak romantikusabb, természetközelibb, közvetlenebb ismerkedésre ad lehetőséget és nem utolsósorban olcsóbb is. Mint említettük, hőseink már kényelemszerető emberek voltak és így a szállás is számított nekik. Mindenféle kényelmi felszerelésekkel utaztak mint pl: a kétszemélyes sátor, hálózsák meg egy két váltás ruha is. Sandokán meg is jegyezte ezzel kapcsolatosan:
- Ha ez így megy tovább, nemsokára már matracot is fogunk magunkkal cipelni.
(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy eme prófécia később beigazolódott.)
A tenger kék volt (ellentétben elnevezésével: Csornoje More - Fekete Tenger), a nap sütött, a lányok csinosak, a sör hideg, a konyak zamatos, a kaja tűrhető. Apropó kaja. Ezek a hedonista életelveket valló emberek másik két magyar srác társaságában azonnal ebédelni siettek az egyik legszebb, bár kissé szocreál stílusú tengerparti étterembe. A hatalmas tengerre néző teraszon csak Ők négyen foglaltak helyet. Nem volt tehát nagy a tülekedés. Ennek ellenére a három pincér mogorván figyelte a hívatlan betolakodókat, akik megzavarják csendes déli sziesztájukat. A vendégek étlapot követeltek, de az egyik pincér lehűtötte a lelkesedésüket.
- Gulyás van és gombás gulyás - közölte a széles választékot.
- Talán akkor együnk gulyást, vagy esetleg gombás gulyást - javasolta Tónió
Az éhség nagy úr és ezért az éhezők legyűrték a magyar gulyással köszönőviszonyban sem lévő étket.
- Mindig is erre a tengerparti luxusra vágytam - sóhajtotta Sandokán.
Nem volt kicsinyes természetű, csak a többiek morogtak a tengerparti luxusétterem kínálatának szerénységén.
A kajánál jóval nagyobb problémát képezett az ennivalóból keletkezett végterméktől történő megszabadulás. A bolgárok szerint nagyon higiénikus az olyan WC amire nem ül rá az ember csak fölé guggol egy luknak és kész. Ezt nevezték el Tónióék tappancsos vagy kapaszkodós WC-nek. Rendkívül kényelmetlen volt. Az újságolvasás szóba sem jöhetett a művelet közben.
Az angol WC-s komforthoz szokott kényelmi turisták már annak is örültek ha nem estek bele a saját termékükbe. A bolgár véleményekhez képest nagyon balkáninak tűnt a dolog. Leleményes utazóink azonban addig keresgéltek míg egy buszmegállóban ráakadtak egy angol mintájú egységre és később már odajártak gyalog, ahogyan a királyok is. Egyik reggel Tóniónak elérhetetlen messzeségűnek látszott a buszmegálló és annak angol találmánya. Ezért a balkáni mintájú tappancsos egységet választotta a kemping területén. Kb hat kapaszkodós sorakozott egymás mellett és az elválasztó falaknak nem volt aljuk. Harminc centiméteres magasságig egybelátszott a hat rötyi. Praktikus megoldás volt ez a WC takarítás szempontjából. Tónió erősen koncentrál, hogy megtartsa az egyensúlyát miközben víz csobogásra lett figyelmes. A takarító ember nem bajlódott azzal hogy megnézze üresek-e a fakkok. Nemes egyszerűséggel az alsó résen át slaggal kezdte locsolni a tappancsos lukakat és ezzel természetesen a bent kapaszkodó Tóniót is.
- Legalább nem volt szükséged papírra a végén - próbálta a dolog jobb oldalát megvilágítani Sandokán.
- Ki tudtam volna hagyni ezt a szolgáltatást - búsongott pesszimistán Tónió.
A kemping kocsmájában kiváló virslit főztek. Más nem is volt, de utazóink szerencsére szerették a virslit. Az étkezés a kocsma teraszán ismerkedési lehetőség is egyben. Egy kellemes délután a szokásos virslijüket fogyasztották kényelemszerető turistáink, amikor kissé kapatos szlovákiai magyar fiatalember csatlakozott társaságukhoz. A szlovákiai kilét már a társalgás alatt derült ki. A sörök és a rövidek sűrűn követték egymást. Az új ismerős teljesen ellágyult ennek hatására. Eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen nős ember, de házastársi jogait sőt kötelességeit a testi szerelem terén az utóbbi időben teljesen elhanyagolta.
- A feleségem Natasa orosz származású - közölte új barátaival. - Én már napok óta be vagyok rúgva, ezért nem tudok vele lenni. Te még teljesen józannak látszol ezért helyettesíthetsz ezen a téren - ajánlotta fel a feleségét Sandokánnak ez a jó haver.
- Menjél a bungalóba Natasához és mondjad, hogy én küldtelek.
- Nem kéne esetleg Natasát is megkérdezni először? - aggodalmaskodott Sandokán.
- Ő az csinálja, amit mondok neki, vagy kaphat egy párat. Na gyere, elkísérlek.
És mentek a bungalóba. Szerencsére Natasa valószínűleg a tengerparton volt és így megúszta a férje esetleges inzultusait. A helyettesítés tehát elmaradt. Az új ismerősnek is más jutott eszébe.
- Ezt nézd meg, mi van nekem! - és az ágy alól egy bőröndből magyar gyártmányú fekete címkés kommersz cseresznyepálinkát húzott elő.
Sandokán nem tartotta ihatónak a maga részéről a szocialista magyar ipar ezen termékét, de nem akart új ismerősének csalódást okozni.
- Ó, a világért sem fosztanálak meg tőle, nekem Magyarországon könnyű ezt beszereznem, de Szlovákiában biztosan nem kapható. Különben sem akarom most a konyakkal keverni... - próbálta kihúzni magát Sandokán a cseresznyepálinka ivás szörnyűségei alól.
A cseresznyepálinka lelkes szlovákiai híve egy pillanatig gyanakodva nézett, majd elfogadta a magyarázatot és az üveget visszasüllyesztette a bőröndbe az ágy alá.
- Majd szólok, ha Natasa hazajött. - váltott vissza jövetelük eredeti céljára ez az önzetlen ismerős.
Ebben maradtak és visszamentek a kocsmába. Később némi éneklésbe keveredtek és Natasa véglegesen feledésbe merült.
A bulgáriai lányok megközelíthetetlenek voltak. A helyi szokások szerint féltő szülői szemek figyelték minden lépésüket. Már ha egyáltalán megjelentek valahol. Szó sem lehetett arról, hogy léha külföldi idegenek alkalmi kapcsolatba kerüljenek velük. Szerencsére a tengerparton megjelentek az NDK turisták is. Bulgária azon kevés országok közé tartozott ahová őket is kiengedték. A német lányok erkölcsei kicsit lazábbak voltak, így velük lehetett ismerkedni. Sandokánék érdekes társalgásokat folytattak velük német és orosz keverék nyelven. De térjünk vissza a helyiekre.
Szép volt, Napospart, Nesszebár, Burgas, a tenger, a lányok, de utazóink még Várna megismerésére is vágytak. Továbbutazásuk előtt Naposparton az egyik esti zenés helyen magyar ismerőseik társaságában kirúgtak a hámból. Vacsora, tánc, lányok, ivászat, ami belefér. A bulgár lányok nem fértek bele. Illedelmesen üldögéltek mamájuk fogságában. Ezek a zord felvigyázók azután nem engedélyezték a táncot a szerintük kevéssé jól öltözött magyar fiúkkal. Úgy éjfél után pár órával szerették volna rendezni a számlát és visszavonulni a sátor kényelmébe. A pincérek azonban nagyúri eleganciával ácsorogtak és beszélgettek egymással ügyet sem vetve ezen késői órán a vendégekre.
- Akkor kirohanunk, mint Zrínyi. - elégelte meg a pincérek tétlenkedését Sandokán.
- Talán nehezményezni fogják a fizetés elmaradását... - vélte Tónió.
- Az lehet, de akkor már csak magukat tudják okolni. Lennének talán hajlandóak dolgozni egy kicsit. Nem ülhetünk itt reggelig azért, hogy fizetni tudjunk. Zrínyi sem várta meg, amíg a fejére dől az égő vár! - csillogtatta meg történelmi tudását Sandokán.
És kirohantak, mint hős honfitársuk egykoron, csak nem Szigetvárból, hanem a vendéglőből. Igaz nem volt ez rohanás csak kisétálás. De a felszolgálók ekkor sem kaptak észhez.
- Vendégszerető ország és üdülőhely ez. Szerintem tudták, hogy ez az utolsó napunk Naposparton és ilyen diszkrét módon akartak minket búcsúzóul megvendégelni. Tulajdonképpen rendes gyerekek ezek - dicsérte Sandokán az egész esti ingyenes ellátást és szórakozást.
Várnába érkeztek kényelmi turistáink. Városnézést követően a Várna melletti Galata kempingjében szállásolták el magukat. Úgy gondolták, hogy tengeri utazás nélkül nem kirándulás a tengerparti nyaralás. Várnában tehát hajóra szálltak és az északabbra lévő Aranypartra utaztak. A hajó nem volt túl nagy. Úgyis mondhatnánk, hogy kicsi volt. Jobban hasonlított egy kis bárkához. A tenger hullámzott. A bárka vidáman ringatózott. Kényelmi turistáink vadul kapaszkodtak. Megpróbálták magukban tartani a reggelit. Csak nehezen sikerült. Színük szép zöldre és sárgára vált. Már előre örültek neki, hogy retúr jegyet váltottak.
- A visszaúton szél is lesz. - biztatta őket a személyzet.
- Miért, most nincs? - érdeklődött Sandokán.
- Ó, ez csak afféle reggeli szellő. Majd délutánra feltámad a friss tengeri szél.
- Igazán biztató. - nyelt nagyot Tónió.
Aranyparton aztán mindenféle italokkal edzették magukat a délutáni hajóúthoz. Nagyon finomnak bizonyult a kubai öt és hétéves rum is. Ez kell a kemény tengeri ladikosoknak
- Mit nekünk tengeri szél? Ide a rumot!
A bolgárok nem ismertek a deciliternél kisebb űrmértéket. A kocsmában a kérek egy rumot nem féldecit, netán három centet, hanem egy decit jelentett. A tengeri szelet és a vad ringatózást legyőzte a rum.
Turistáink a következő napon boltot nyitottak a galatai buszmegállóban. Hordtáskát árultak. Más néven nejlon reklámszatyrot. A bulgárok majd szét szedték őket a Marlborós szatyrokért. Kár, hogy nem vittek ki többet. Óriási volt a kereslet. Megúszták a boltolást letartóztatás nélkül. Ennek örömére újra tengerparti étterembe mentek vacsorázni. Egyszerűen muszáj volt a szatyrok bevételét elenni és elinni. Már ismerték a helyi szokásokat. Rögtön befalták a salátát mert tudták, hogy addig nem hozzák a fő kaját amíg a sajtos salátát meg nem eszik. Erre kioktatták a szomszéd asztalnál ülő magyarokat is akik a salátát hazai szokás szerint a másodikhoz akarták enni és így csak hosszasan várakoztak a salátájuk felett.
Minden jónak vége szakad egyszer. Kivéve a Napospart konyakot. A hazautazás napján reggelire megittak egy-egy üveggel turistáink és így útközben majdnem letartóztatták őket egy laktanyánál, amint konyakosüveggel hadonásztak a laktanyakapuban a világbékét éltetve.
A várnai repülőtérről indultak haza ezek a kényelemszerető emberek. Kézipoggyászuk is volt. Mindegyikben kb. öt-hat üveg Szlancsev Brjág konyak lapult. Tónió enyhén szólva is tökrészeg volt, így Sandokán megbízta a csomagok őrizetével és elindult felderíteni a repülőteret, az indulás helyét stb. Vidáman lépkedett és tekintete a szebb jövőbe vetett optimista hitet sugározta némi rejtelmes és titokzatos beütéssel.
- Nézzétek, itt jön Sandokán. - mondta egy szöszi magyar kislány a szüleinek abban a hitben, hogy külföldön nyugodtan beszélhet, mivel úgysem értik amit mond.
- Köszi, hogy megismertél. - válaszolta Sandokán. - Jólesik híresnek lenni.
A kislány döbbeneténél csak Sandokán elégedettsége volt nagyobb. A névadás tehát teljesen hitelessé vált. Ezt a megjegyzést ezzel kapcsolatosan mintegy hivatalos elismerésként könyvelte el. Ezzel az epizóddal le is zárult a bulgáriai utazás. Tónió a repülőgépen mindenkinek fel akarta hívni a figyelmét arra, hogy repülnek és az ablakon mutogatott ki hevesen. Sandokánnak sikerült megakadályozni, hogy ebből nagyobb balhé keveredjen. Szerencsére hozták a kaját meg a bort. Ezzel lefoglalták magukat. Kényelmes emberek voltak.

Megjegyzés: 2003. jun. 02.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Novella
· Írta: doktorur
· Jóváhagyta: Boskovits Éva

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 318
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3659 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz