Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Lelkem rabságában

, 443 olvasás, Tiama , 2 hozzászólás

Szerelem

Fáj, hogy nem érzed, mennyire szeretlek. Félelmeim börtönébe zárva csak fogolyként, rácsok közt szárnyalhatok.
Fáj, hogy nem érzed, hogy a félbehagyott mozdulatok mögött ott áll a vágy, hogy megérintselek, és érezzem bőröd száraz melegét.
Fájnak a félbemaradt pillantások, melyek Útra kelnek tekinteted mély, tiszta tükre felé, hogy üzenjenek a belül dúló viharról. Túl korán érnek véget. Mint azok a ki nem mondott szavak…
Mert nem tudnám elmondani mennyire szeretlek.

Szeretném sodródni hagyni érzelmeimet, hogy szállhassanak, mint gyenge falevelek az őszi szélben, könnyed-légiesen. Meg-megpihenve új erővel más és más magassábokba jutni, hogy onnan zuhanhassak lelked óvó, gazdag mélységébe. Elidőzni benne, majd, mint lágy hullámok, melyek part menti kacicsokat mosnak, körbeölelve felderíteni érzelmeid minden apró zeg-zugát. Ott erőt merítve dagadni, hogy vad, viharos hullámként söpörhessek végig a test gyönyörein, elárasztva téged fel nem tárt énem igaz vágyaival. Hömpölyögve örvényleni, végül feloldódni benned, mint tejben a cukor, lágyan, édesen. Karjaid közt megpihenni, és csak várni, hogy a közös álom, mint megannyi virágszirom hulljon ránk.
Ha erre képes lennék, kikelhetnék börtönömből, mint bábból a lepke, hogy saját színeimmel festhessem eléd ezt a gyönyörű világot. Benne egyként minket.
Most még azonban a rácsok fogságában sérült szárnyakkal várom, hogy nyíljon végre a kalitka ajtaja, hogy elmondhassam, hogy érezd mennyire szeretlek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ez+az
· Írta: Tiama
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 227
Regisztrált: 0
Kereső robot: 47
Összes: 274

Page generated in 0.1715 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz