Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anne V.

, 280 olvasás, chrisbacher , 0 hozzászólás

Szerelem

I.

Nézd, Kelet felől, az ormokon:
lábujjhegyen lebeg feléd:
nem hajnalsugár,
csak visszavillan még
néhol sápadt homloka
mennybolt-ívei…
Elköszönni fáj…

II.

Egyszer mind e fájdalom
csak édes-keserves tréfa lesz:
ez sejtelem!
Tündklő fehérnek látszol innen,
áldjon meg az Isten,
mára szerencsétlen céda vagy!

III.

Ennyi gyász után légy hálás,
a reggel, édes gyermekem,
ünnepnapra virraszt,
gyöngyharmat hull majd a tájra,
egész vihart teremt majd
szűz-orkán-orgiája…

IV.

Arca tiszta Könyvét,
az Írást it megkapod:
rejt finom, szép alakot:
arany pecsét általad:
… nincs szebb virág!




Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: chrisbacher
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 200
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1559 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz