Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átok

, 416 olvasás, kyklopsz , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Én vagyok magam számára az átok
mi ül fejemen s ügyet sem vet rátok.
Én vagyok a végzet, még ha be sem végzed.

Te vagy számomra a keserű magány
mi a sarkon vár már rám éltem alkonyán.
Míg én félek, addig neked virágzik léted.

Felzokog bennem mélyen gyermeki énem,
siratva kényszerít jövőmben levegőt kérnem!
Szöggel s korbáccsal kezében lelkesít,

majd mi mindannyian együtt elégünk
lelkiismeretünk tüzében, véget ér illó létünk.
Már senki sem kímél, senki nem segít.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 224

Page generated in 0.142 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz