Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tündérvirág

, 688 olvasás, Neferkheperure , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Mindig újranövő
szirmaid tépdesem,
ollókezeim ügyetlenek:
elhal köztük a remény…





Mindig újranövő
szirmaid tépdesem,
ollókezeim ügyetlenek:
elhal köztük a remény.
Gyenge virágtesteden
becstelenség nyomát
kutatom titkon,
de csak kemény
védburkok fénylenek
titkaid körül.
Tévedek.
Hűtlenséged
rémálom csupán,
nem is létezik,
de a bánat késő:
Ollómtól feltépett
szép sziromruhád
fedte árva szív
bosszúra éhezik,
kegyetlen-mostohán
bánik kertészével,
ki csak esd könnyezve
halálért vagy csókért;
Kegyelmet kér
Bűnbánó könnyekre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.186 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz