Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Túl az életen

, 558 olvasás, Vermilion , 8 hozzászólás

Gondolat

Nappal van, mégis sötét,
Örökké állok, válok kővé.
Szél süvít fülembe, testem ledermed,
Az örökkévalóságtól vérem megerjed.

Nincs élet, csak a holtak zaja,
Síri csend van, nem lobog haja
Senkinek, csak a zord tél haragja,
A fagyos hideg torkomat harapja.

Elfogyott a víz, az éltetőm,
Nincs tiszta levegő a bérctetőn.
Megfagyott a tűz, nem ég többet,
Így lett mérgem az egész földem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vermilion
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.5725 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz