RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2005-08-30 13:00:00, 558 olvasás, Vermilion , 8 hozzászólás
Nappal van, mégis sötét, Örökké állok, válok kővé. Szél süvít fülembe, testem ledermed, Az örökkévalóságtól vérem megerjed. Nincs élet, csak a holtak zaja, Síri csend van, nem lobog haja Senkinek, csak a zord tél haragja, A fagyos hideg torkomat harapja. Elfogyott a víz, az éltetőm, Nincs tiszta levegő a bérctetőn. Megfagyott a tűz, nem ég többet, Így lett mérgem az egész földem.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς