Nehéz a múlt, a jelen, a jövő,
tiszta a vágy, az előretörő,
biztat a kétség, a fájdalom, a remény,
így születik meg egy költemény.
Szórol-szóra, betűröl-betűre,
formálódik a gondolat,
mint a hosszú szerelvény
amit a mozdony, maga előtt tolat.
Először nehéz, döcögve halad,
majd gyorsul, ha jön a lendület,
a költők is nehezen, majd könnyen
tárják fel lelküket.
Az első nehézség után
a vonat sebesen roboghat,
a költők is elégedettek,
ha megértik gondolatukat.
Közös célhoz igyekszik,
a költők és olvasók tábora,
mig meg nem szédít bennünket,
a népszerűség mámora.
Ha útjaink találkoznak,
mindannyian boldogok lehetünk,
mert olvasók nélkül, mi költők,
szinte nem is létezünk.
Ada, 2003.03.09. írtam most közlöm 2005.08.28.