Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Holdon állva

, 1256 olvasás, gszabo , 18 hozzászólás

Elmélkedés

Rideg, mély, szédítő volt a kráter,
lelkemre fagy, csizmámra por tapadt
A vaksötét űr fogott, jeges marokkal,
s a földi lét zsinórja végleg elszakadt.
Nem álom volt, amit, a lelket őrző agy
a didergő hajnalra végleg eltemet,
hanem élő, dermesztő valóság.
A Holdon álltam, ez már őrület!

Ezt értelemmel felfogni nem lehet,
a Holdon álltam, kóbor szerelmesek!
s arcomba néztetek, amíg ajkatok
lüktető, vad vágyban, végre összeért.
A Holdon amely, mint testvér kart -karba öltve
forog együtt a Földdel, talán örökre
Fényében dagállyá nő, majd csitul a tenger,
szerelmes lesz, vagy gyilkolni indul az ember.
Utakat világít és sötétlő, félelmes kertet,
vágyakkal telíti az óvatos, félénk szerelmet.

Ott szemben, fent az égen, éppen felkelt a Föld,
a Sötét tengeréből ragyogva felmerült.
Az igazi szépség, a kéklő reménység,
körötte fény, s a béke csendje ült

Álltam, s csak néztem szívszorultan,
a fénylő gömböt a felhőkön át,
s láttam világomat burokba zárva,
és lélekben ott álltam az Úr oldalán.
Ott együtt a Múlt, s minden mi a Kezdet,
az első, még csak moccanó, lélegző sejtek,
a testeké épülő, vad, habzsoló vágyak,
a csak látszólag eltűnő, de létező árnyak.
Milliárdnyi növény, rovar, bogár, rákok,
sziklába kövülten, óriás sárkányok
Vulkánok, gleccserek, állatok, az Ember,
s a mindent tápláló és elnyelő Tenger.
Most, csak egy gömb nekem, a látóhatáron,
de ott belül, az én éltető Világom,
amit körbefog az Űr, s őriz mint egy börtön,
összezárva élünk, létezünk a Földön.

Együtt az élők, a holtak, a lelkek,
szeretet, gyűlölet, vágyak, szerelmek
Félelmek, kételyek, ösztönök, álmok
kívánva, keresve egy boldog világot.

Egy perc, s indul a gép vissza a Földre,
s én a Tér- Idő határát áttöröm,
De vajon tudok-e élni majd, ha újra
a Föld, az édes otthon lesz végső börtönöm?
Csak a Hit segít, hogy a Gőg ne nyelje el a szívemet,
mert ott állhattam, hol teremteni ülnek fenn az Istenek.
S ha majd végleg sorsom által elmegyek,
kérlek Uram, őrizd majd a lelkemet!



Megjegyzés: Neil A, Armstrong naplójából

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 230

Page generated in 0.1596 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz