Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Életem alkonya

, 555 olvasás, Szalesz , 53 hozzászólás

Halál

Lassan lemegy a nap…
Sötétség terül a tájra,
S lelkemben fájva…




Lassan lemegy a nap…
Sötétség terül a tájra,
S lelkemben fájva
Gubóznak be az érzések.
Minden az enyém marad…
Sosem tudod meg,
Mit jelentenek
Az elkeseredett mosolyok
Miket titkos naplóként rejtenek
A fényképeim…
Nőnek az árnyékok,
Köztük vagy Te is…
Rámtelepszenek,
Elnyelik énem, életem
Fényesebb oldalát.

Valaki már vár odaát.

Megjegyzés: 2005. aug. 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1654 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz