Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hivatlan vendég

, 322 olvasás, almodozoli , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Csengetnek. Léptek kopognak a teraszon.
Hivatlan vendég ki hozzám érkezett.
Magány a neve, vele utazok egy vonaton,
Mely az életen át a szerelemhez elvezet.

Régi társam, sokat voltunk együtt,
Szabadon jártam-keltem a nagyvilágban.
Ő nem veszekszik hallgat, csak tűr.
Egyedül hisz bennem szilárdan.

Néha szeretek vele együtt lenni.
Van egy barátja a szűkszavú csend.
Hárman ülünk a tóparton. Levegőt venni,
Megállni, elfelejteni mi itt a rend.

Láthatalan emberként járok köztetek,
Percekre, órákra, napokra néha eltávozik,
Hogy átadja a helyét a lánynak kit szeretek.
Csak egy pillanat és visszatér. Ő nem változik.

De haragszom mikor fájdalmat sugall,
Múltamban turkálva nem hagy nyugodni.
Lelkemben a fel nem szántott ugar,
Melyen gaz nő, és ettől sem jó elaludni.

Suttog, miért így tetted, s miért nem úgy?'
Jobb lett volna másképp, mondja nekem.
Tudom de ugorjak, hol az a feneketlen kút?
Nem teszem, mert van még mit tennem.

Vannak akik fogják a kezem a szakadék szélén,
És el nem engednék remélem sohasem.
Ők a barátaim és bántana a szívem mélyén,
Nekik fájdalnat okozni. Nem tehetem.

De szeretem hogyha segít ábrándozni,
Szépet, jót, reményt, elérhetetlent.
Szűkszavú csend hangja szól, gyere álmodozni!'
És elindulunk újra hárman, keresni a lehetetlent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 354
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 380

Page generated in 0.4991 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz