Leülök asztalomhoz
Már ki tudja hányadik cigarettám füstöl el
Betöltve a szobát fanyar illatával
A zene halkan szól
Szöveg nélküli.
Hisz a magánynak nem kell a szó
Csak a zene.
Társnak, most az is jó
Nekem
Gondolkodom.
Életemről.
A múltról
A jelenről, s
Hogy mit hoz majd a jövő
Sorsom könyvében mi az
Mi előre meg van írva
Mely oldalak vannak
Könnyekkel átitatva
S vajon hány oldalas lehet?
Mennyi benne a tél, s
Mennyi a kikelet?
A zene meg csak szól.
Benne egy gitár hangja
Sír a távolból
A dob halkan kíséri
Szívem átveszi a ritmusát
Érzem minden dobbanását
Néha beugrik egy emlék
Ráül mellkasomra
Nem érzi, hogy már elég
Felveszem a gitárom
A húrok élesen vágnak ujjaimba
Jó ez az érzés
Én egyenest imádom
Mikor a dallam
Belekeveredik a füstbe
Halkan
Szemeim becsukom
És eljátszom az életem
Mohol, 2005. augusztus 19.