Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy régi csárdás margójára

, 529 olvasás, saliben , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Koppan a csizma, dobban a föld és
lüktető érben ős magyar érzés.

robban. A szélben lobban a szoknya,
szökkenő lánnyal libben a fodra.

Illan a dal, s már pattan a férfi.
Hajlik a padló, dallamuk érti.

Reccsen a háncs és szúette résen,
fújtat a por, föllebben az égen.

Éltet a tánc és csorran az ingen,
férfi verejték, tapsol az Isten.

Vérszínű szempár villan és mégis
dobban a csárdás, döbbenek én is.



A nyocvankilences rommániai fordulat előtt lehetetlenné tették hogy erdélyi magyarság éljen nemzeti függetlenségével. Az akkori idők inspiráltak e vers megírására.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: saliben
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 350

Page generated in 0.3091 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz