Navigáció


RSS: összes ·




Dal: A végzet napja

, 447 olvasás, Vermilion , 4 hozzászólás

Gondolat

Annyi ismerős fedi fel igazi arcát,
Nem törődik veled, de tartja a markát
Ha pénzről van szó, ember nem ismer
Se Istent se ördögöt, gyilkol minket
A sok zöldhasúért, mert ma ez a lényeg,
Nem számít, milyen vagy, kinek a vére,
Pusztul a világ, terjed a méreg,
Nincs már különbség, hogy ember vagy féreg.

Együtt voltunk régen, de ennek már
Régen vége, többé nem versz át.
A semmi közepén mögöttem a múlt
Semmissé vált, a jövőm kaput
Emel előttem, körbezárva menekülnék,
De csak a sötétség vár, remekül néz
Ki, ez a csodálatos jövő, amit ígértél,
Mert nem azt kaptad, amit kikértél.

Ez nem álom, ez a valóság képe,
Nincsen tiszta, csak úszok a vérben.
Mindenki csak köp, itt a becsület
Nem létező fogalom, mocskos egy vegyület.
Állok a part szélén, de nem látom a vizet,
Hova tűnt minden? Mondd, ki csinált ilyet?
Ki csinált? Kicsinált a saját vérem,
Nem látom majd a testemet a szélben…


Állj! Te se tudod, hol a határ?!
Ami nem is él talán
Várj! Tedd meg, hisz' nincs korán!
Holnap már nincs tovább.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Dal
· Írta: Vermilion
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 354

Page generated in 0.2171 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz