… szépség minden vacogó, ha a fal torzó, fehér,
szép így is a holló, reményt cserél, s kenyeret, kegyért…
… szépség minden vacogó, ha a fal torzó, fehér,
szép így is a holló, reményt cserél, s kenyeret, kegyért.
Nem más úton, s utakon úttalan az ember,
fegyvertelen, s fegyver, mi lőne, nőre, gyerekre, lő! Ne!
Ez a folyó, fojtogató, vér, s veríték, kortyoló-kortyolgató,
élet, itt él egy bolygó, alatta, széled, szétmegy.
Mindenek, ez kell mind ennek, emberek, de mennyi, rengeteg,
kiken valaki hempereg, fellegek, látják, nem mernek, felszakadni,
hártyák, nem, ők gyártják, húsukba mártják, töltik,
szavaik őrlik, bennük, sejtjük.
Ketyeg óra, hetyeg, jóra lenéz nép, népesség-népiesség,
tessék, nevessék magukat, arcaik arcukat takarják csak.
Látni károkat bármerre, kárhozat átverve, kiforgatva,
minden kiforrt barna, mint a szar, mintaszar.
Rombolás útvesztője-útja, elölről-újra, félőről, súgja,
s dalolva, pompásan, tudja, "sing hallelujah"…
|