Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyilkolj meg

, 358 olvasás, Flo , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Egy hétnyi fájdalom vegyült
Keserű könnyeim közé,
Üvöltve a milliónyi sebtől
Váltam én ilyen önzővé.

Gyilkolj meg, úgy kérlek,
Nem tudom már, mi értelme,
Folyton csak rágom magam,
Ez az egész egy téveszme…

Mit keresek én még itt?
Én már régóta nem tudom.
Az örökös szív-harcot
Már kívülről fújom.

Válts meg könyörgöm, kérlek,
Valahol még én is ember vagyok,
Lelkem legmélyén, elbújva,
Egy elborult sötét álmot hajszolok.

Olyan nagyon üres a testem,
Értelmetlen, kopott álomkép,
Egy démoni eszme teremtménye
Percről percre egyre inkább tép.

Én itt vagyok, várok egy jelre,
Ami tudom jól, soha nem fog jönni,
Hogy végre megkapjam amire vágyok,
Hamarabb fog a kétség megölni.

Látod, végre itt van, tessék: Sírok!
Megkaptad, amit annyira akartál,
Szemem mélyén, ezernyi könny között,
A várva várt válaszra végre ráakadtál.

Felületes világomban elbújva élek,
Semmim sincs, nincstelen vagyok,
Ellopott percekből élek, és mostmár akár
Szemeid oltárán akár, mindent feláldozhatok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 223
Jelenlévők:
 · nyilas


Page generated in 0.1703 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz