Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Évfordulónkra

, 498 olvasás, aranytk , 25 hozzászólás

Évforduló

Próbálkozásaink, olyanok voltak,
mint sebes folyó bőszült áradása:
Együtt úsztunk a fel-fel szökő árral,
/Még hittünk egymásban…/
egy régóta vágyott, szép világ felé.
A sodrásban kiáltás: itt vagyok, Ne félj!

Később, halálos örvénybe kerültünk,
s már hiába kapkodtunk egymás felé,
vízzel telt tüdőnket is húzta a mély.
/Nincs már ki mondja: Ne félj!/
Elveszett az egymásba vetett hitünk,
s nem találtunk senkit, ki keresné még.

Hiába gyermekeink ölelő karja,
egymást már szívből soha nem ölelnénk.
Kicsiny szemükből értünk csillant a fény,
/Talán még együtt lennénk…/
mi mégis, a föld alá takaródzva
öltünk meg mindent, mi páratlan érték.

Kihúnyt már ifjú életünk csillaga,
a gyűlölet lecsitult szívünkben rég.
Hajad is meglepte már az őszi dér,
/Nincs már harag, csak féltés…/
csak a fájó, örök emlékek marnak,
s szememben tompa már az ezüstös fény.

Kerek, húsz hosszú esztendeje éppen,
hogy két kezem a kezedbe tettem én,
s vele együtt a megálmodott reményt.
/Egy vers maradt, egy emlék…/
Belemart az emlékezés szívembe,
s tudom, ma a Te tört szíved is megtér.

Megjegyzés: Már akkor is bizonytalanok voltunk,
bár… talán mindenki így kezdi el…
2005. augusztus 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Öreg


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz