Szeretek egyedül lenni,
búsan, csendben sírni.
Gyűlölöm a napos időt,
a fényt, a boldog szeretőt.
Gyűlölöm a kék eget,
a tiszta vizet, a szerelmet.
Szeretek egyedül lenni,
búsan, csendben sírni.
Szeretem a temetők hideg
csókját, suttogó hangját.
Gyűlölöm, ha szeretnek,
ha hátam mögött nevetnek.
Gyűlölöm az otthont, s
benne mindent mi idegen.
Gyűlölöm a hangot, a szellőt.
A nyárban a hűvös esőt.
Gyűlölöm a holnapot.
Mégis megköszönöm,
hogy őszintén szívből sírhatok.