Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Decemberi történet

, 309 olvasás, sosan , 3 hozzászólás

Somolygó

Volt egy lányka hajdanán
Cserfes szájú, kis vagány.
Jó gyerek volt, engedelmes,
Szófogadó, mindig kedves.
Ám egyszer, decemberben,
Nem tudni mi történt vele.
Azt mondják az ördög bújt bele.
Hiába kérte az apja, s anyja
Füle süket, meg se hallja.
Nem baj Zsuzsó, fogsz te sírni,
Ha nem lehet most veled bírni.

Aztán szép lassan eljött az este.
Cipőjét fényezte, az ablakba tette.
Várta, mint ilyenkor az szokás,
Milyen ajándékot hoz a Mikulás.
Csengő csilingelt, ablak koccant,
A mi Zsuzsónk, nyomban rohant.
Színes, dobozok álltak ott sorban,
De bizony, csak szén volt azokban.
Volt ám sírás messze zengő, Télapó
Elment, nem szólt már a csengő.
Aztán mire nyolcat ütött az óra,
Kisírt szemmel tért ő nyugovóra.

Nem tudott aludni, bántotta az eset.
Csendben felkelt, ceruzát keresett.
Majd a füzetéből kivett egy lapot,
Ült ott magában, és gondolkodott.
Szinte egészen teleírta a lapot,
A Télapótól így kért bocsánatot.
Végül a levelet az ablakba rakta,
És láss csodát, az eltűnt hajnalra.
Reggel az asztalon egy írás várta
Télapó válaszolt: ő megbocsátja.
S hogy ezt komolyan gondolta
A cipőket ajándékkal telis-tele rakta.





Megjegyzés: A történet igaz, és roppant tanulságos volt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: sosan
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 169
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 188
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1306 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz