Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Állj

, 304 olvasás, Flo , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Egy villanásnyi csend,
S a boldogság messzire ment,
Egy villnásnyi bánat,
A harc, most már, várhat.

Fekete könnyek áztatják testem,
HOgy miért is sírok? Nem értem egészen.
Fellebeg szemem előtt a rohanó táj,
Tovább lépek, elfeledek mindtent, mert muszáj.

A tomboló viharban
Egy csillag zokog halkan,
Nem látni a fekete fellegektől,
Reszketve várja halált a szemekből.

Állj! Azt mondod a semmitől félek?
HOgy szép élet helyett szenvedést remélek?
Várj! Ne szaladj ily gyorsan el!
Kérdéseidre majd az ég felel.

S tudod mit? Nem érdekel már,
Egy élet, vagy értelmetlen szabály.
Nem érdekel, ha bánatod felőröl,
S végül elméd, megadóan megőrül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 347
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2197 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz