Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Keresem a szerelmet…

, 538 olvasás, aranytk , 14 hozzászólás

Szerelem

Keresem a szerelmet,
melynek édességével a Sors
megajándékozott – általad
Keresem a ragaszkodást…





Keresem a szerelmet,
melynek édességével a Sors
megajándékozott – általad
Keresem a ragaszkodást,
mi belőled felém áradt,
s melynek biztonsága
magányomban is elringatott.
Hiányzik a védelem, mely
e vad világ konchúzó gyűlöletében
léleksimító pajzsával
szelíden körülölelt s megnyugtatott.
Erőre, bíztatásra várva
súg ajkam a némaságba:
a gondolatok láthatatlan,
titkos rezgésein szólj hozzám…
Hogy vagy nekem, tudom.
Mégis Téged kereslek,
mert hiányzol, nagyon.
E végtelen világban
oly messze sodródtál el tőlem,
hogy most testem-lelkem magánya
édes sóhajtással keresi
az emlékek foszlányaiban
szerelmed észveszejtő lüktetését.
Keresem a szót, mely legyőzi
a távolság erejét,
s önnön magában rejlő
energiáit megőrizve utolér
s felgyújtja szívedben
a szunnyadó tüzet.
Messze vagy. Én mégis
itt őrizlek, minden mozdulatban,
múltban és jelenben,
álomban és ébrenlétben.
Köszönöm e szerelmet,
melynek üdvösségével a Sors
feléd mutatott – s általad
újjászületve megélhettem
a boldogság tisztaságát.
Köszönöm az életed,
melyben veled osztozhatok,
s ha egyet kívánhatok,
azt szívem mondatja velem:
E közös út célja legyen a végtelen,
s hite az örök szerelem.

Megjegyzés: 1999.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1588 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz