Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Attila köntösében

, 640 olvasás, Phille_Viö , 10 hozzászólás

Gondolat

Mostmár elmegyek a szavak mellett,
Az érzések engem úgysem feldnek.
Mostmár hagyom másnak az ördögit,
Vállamra terítni Attila köntösit.

Csak a magányból hiányzik néha még,
A gondolatból megszületett ivadék.
Csak az fáj még nagyon énnekem…
Nem hallom magamban víg énekem.

Hol boldogságot a lélek kiporol,
Ottan születik rövidlátó mosoly.
A lélek mezejin átsütő fények,
S tudatcsemete: én biz remélek.

Mostmár elmegyek magam mellett,
S hagyok hátra régmúlt szerelmet.
Mostmár nem fáj köntös a sebeken…
Szavaktól gyógyultan a rosszt feledem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Phille_Viö
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2192 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz