Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Néha elmereng az ember…

, 305 olvasás, Válóczy_Szilvia , 16 hozzászólás

Ezek vagyunk

Néha elmereng az ember ezen-azon,
Hogy miért marad lelke parlagon,
S mit gyakran kíván az éhes torok,
Úgy éhez a szív is, csendben zokog.

Aztán küzd, mert még hinni akar,
Harcolva érné el, mit eltakar,
Keserű, múltba tűnő pillanatokat,
Álmosan szőtt porrácsos fonalakat.

Néha akad spontán jó tanácsban
Választ rejtő szó, mint megoldásban
A sejtelem, a szív csak szökne szertelen,
Reményben hagyva az életet… küzdelem.

Néha elmereng az ember ezen-azon…
Mikor már tényleg kín a hitt hatalom…
Mikor a nyugalom már rég elszállt…
S csak rettegés marad, csak az, mi fáj…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2147 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz