Elnézem ahogy arrébb tolod
a tányért az asztalon.
Már utoljára talán, hogy látod
és láthatom.
De már te sem tehetsz csodát.
Rongy szerelmünk morzsáit szórod
s ahogy kinyitod lassan a kalitkát…
Ha akarod magammal viszem.
Szerelmünk halott kékmadarát
Megjegyzés:
A műről a kritika rovatban vélemény olvasható!