Lassan magamra maradok,
Ahogy múlnak az évek.
Már nincs anyám, se apám,
De tudom, egy másik világból,
Mindig vigyáznak reám.
S az idő? Mely ifjan oly
Lassan haladt, most már
Mérföldes léptekkel szalad.
Már az álmok sem fájnak
Melyek valóra sosem váltak.
Halványuló emlékek, és
Megfakuló képek kísérnek,
S én hagyom, hogy csendben
Elmúljon az élet.