Hót részegen fekszem,
Sajnos ilyen lettem.
Holnap megint másnap,
Talán jobbnak látnak,
Mikor végig megyek az utcán,
Nem néznek rám olyan csúnyán,
Ahogy reggel én a tükörbe
Magamra, majd röhögve
Rájövök, hogy mégis
Olyan lettem én is,
Amilyen az a másik…
Vagy ő is jobbnak látszik
Nálam? Pedig ő egy állat,
Jóval nagyobb állat nálad.
Folyton csak ezt fújtam,
De most már meguntam…
Ez a mese rólam szól,
Elmondom most sokadszor,
De ne keresd magad benne,
Nem vagy benne már sehol.
Csak én vagyok, a magányos vándor,
De én is lassan, vagy mint a kámfor
Eltűnök,
De feltűnök valahol,
Amikor már senki se várna,
És körülöttem jó nagy lárma
Lesz… talán akkor…
Újra rólam szól…
Megjegyzés:
Egy vers, amit valóban részegen kezdtem írni.
Ilyen is vagyok. Egy új oldalam.
2004. február 6. és 10.