Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vándor

, 330 olvasás, SzergejSzergejevics , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Hót részegen fekszem,
Sajnos ilyen lettem.
Holnap megint másnap,
Talán jobbnak látnak,

Mikor végig megyek az utcán,
Nem néznek rám olyan csúnyán,
Ahogy reggel én a tükörbe
Magamra, majd röhögve

Rájövök, hogy mégis
Olyan lettem én is,
Amilyen az a másik…
Vagy ő is jobbnak látszik

Nálam? Pedig ő egy állat,
Jóval nagyobb állat nálad.
Folyton csak ezt fújtam,
De most már meguntam…

Ez a mese rólam szól,
Elmondom most sokadszor,
De ne keresd magad benne,
Nem vagy benne már sehol.

Csak én vagyok, a magányos vándor,
De én is lassan, vagy mint a kámfor
Eltűnök,
De feltűnök valahol,

Amikor már senki se várna,
És körülöttem jó nagy lárma
Lesz… talán akkor…
Újra rólam szól…


Megjegyzés: Egy vers, amit valóban részegen kezdtem írni.
Ilyen is vagyok. Egy új oldalam.
2004. február 6. és 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: SzergejSzergejevics
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.4824 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz