Úgy kezdődött, akár a többi nap.
Mint minden birka
Sétáltam az élet erdejében,
Jól látható, kitaposott ösvényében.
De az erdő oly nagy, s a
kíváncsi a csordától hamar lemarad,
S így könnyen megesik, hogy
magára marad.
Kerestem a kiutat, csodálkozva
hallgattam a csalfa madarakat.
Szólítottak: Gyere--gyere! Hallgasd
szép hangomat, lágy dallamomat!
S én balga. Vakon követtem,
nevetve mentem, szaladtam,
futottam az álnok hangra.
Már nem érdekelt, merre járhat a csorda.
Könnyű voltam, akár a pille,
csak szálltam, suhantam
bele, az ismeretlenbe. Egyszercsak
baljós csend támadt. Itt éreztem
magam először prédának.
Meredten néztem szét. Körülöttem
Minden idegen és sötét.
Ezt az utat nem ismerem. A fák
Mögül éhes farkasok villantották
Rám húsra hegyezett fogsoruk.
Gyertek! -- szólt az egyik -- Itt van!
Most elkapjuk! S én rémületemben
Mit tehettem? Szélsebesen futásnak
Eredtem. Rettegés lett úrrá
Testemen, félelem lelkemen.
Arcomba csapódó ágak
Nehezítették a kiutat. Mintha
Egy sötét lepel fedte volna a jól
Kitaposott ösvény felé
vezető utat.
Évekig bolyongtam a
Végeláthatatlannak tűnő dzsungelben,
S védtem magam a vadállatok támadásai
Ellen, kínok árán,
De megtanultam élni az erdőben.