valami mást akartál,
Valami egészen újat,
hajszoltad, kutattad,
És feledted a múltat.…
Álmatlan hajnalokon
Néha elgondolkodom,
Hogy mivé lett életünk.
Az együtt kezdett úton
Most mind a ketten
Külön-külön megyünk.
Elmentél, s elhagytál.
Valami mást akartál,
Valami egészen újat,
Hajszoltad, kutattad,
S feledted a múltat.
Az apró kis csókokat,
Az önfeledt ölelést,
A harcot, mit együtt
Vívtunk az életért.
S hogy ki volt a hibás?
Én, te, vagy valaki más?
Ma már olyan mindegy.
Töprengeni rajta, kár.
Múlik az élet, és a
Hajdani boldogság,
Túl árkon-bokron
Valahol messze jár.