Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Siralomház-Játékszínpad

, 402 olvasás, NapGyermek , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Hajnalodó illatok,
ízlelgetjük puha nyelvünkkel,
a tátongó városi estek szórakozott játékát.
Unottan bámulva, hogyan énekli,
homályos, félbetört szándékát belénk,
hamu testünkbe csúsztatja álmos fejét,
fáradtan, dadogó hangokkal táncol,
így, csak így lep el a fekete jászol.
Szégyenlős üresség zenéje, tündöklünk,
mi csak törékeny fény-nyalábok ölében,
szemébe születünk egy törött hangulatnak,
mind, vadul hörgő vasdobozok az égen,
a száraz pillanatokon zongorázó szégyen,
arcunkra guggol, zsibbadó szánkba,
álmosan szálldosó kockacukor kerül.
Gondolatunkra tekeredünk,
visszanéző mámor karjai lengnek,
büszkén, félholt csendet imádunk így.

Tisztára mosott léptekkel,
csak papír-színjáték egy élettel:
töltögetjük fázós benyomásainkba
a nyugalom zárlatos melegét,
mint mindig, a megbánás kenve maszkunkra,
ragadozó elvárás figyel,
méregeti nehéz ólomkarikáival,
süllyedő szagokkal tetovált mivoltunk,
szivárványt, ordibálva ígérgető hangokkal bírkózunk,
ásítozva merülünk a lustán,
rohanó perceit számolgató évekbe,
vastagon szedett szenvedés kéj-kertje,
zavartan hasít, a mágneses illúziók,
sikamlós bőre alá,
izzadó szőrme terhes tájon,
érlelődő magzatok, kesergő szíven, s szájon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 334
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2242 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz