Vérző szívemet melengető,
Hűs Nyár Esti Szellő.
Magával ragad,
Ahogy a szobámon végigszalad.
Kitárom neki a szívemet,
Űzze ki belőle a félelmeket.
S mire a hajnal bekopogtat,
Illatával álomba ringat.
A nyár esti éj fénylő hold világa,
Egy barna szempárt rajzol a fekete palástra.
Igéző szemek csábító tüzétől,
A vérző szív szép lassan felépül.
De vigyázz Hűs Nyár Esti Szellő,
Mert ez a szív a fájdalom emlékétől most még esendő.
Óvatosan lengd hát be a szobám,
Nehogy újra vér fakadjon fuvallatod nyomán.