Mint a szirom simogat bőröd,
Selymes nem érdes, mint a kő,
Kínt egy gally villámtól letörött,
Zúg az eső, de itt bent forr a hő.
Érzem, reszketsz, sóhajtva ölelsz,
Bekapcsolt a tv, szikrázik a vezeték,
Rá is hatással van, ahogy itt tüzelsz,
Egy reklám szól valami jövő nemzedék.
A képek csak mennek, gát, űrhajó, sajt,
Beléd olvadok, mint csepp a tengerbe,
Majd az újabb csóközön s ölelés hajt,
És simogatva tartom arcodat kezembe.
Egy kinti zaj sem zavar meg mi betört,
Bárhogy döngjön, légkalapács módra,
Nincs már kép sem, az antenna letört,
Alszunk már mi is karom a karodra…