Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éltető pihenő…

, 451 olvasás, vizerg , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szürke sűrűn gomolygó felhő,
finom szemcsés porból szőtt…
Keményen rajzolt barázdáid…






Finom szemcsés porból szőtt,
szürke, sűrűn gomolygó felhő…
Keményen rajzolt barázdáid,
ellepett mély vén ráncaid
telve a forróság tüzének
megannyi szemcséjével,
hiába simítod azt érdes,
mégis gyengéd tenyérrel,
vastag fekete homok-csíkot mar
amúgy is meggyötört arcodra…
Torkod cseppnyi vízért kiált,
szemed a végtelen látóhatárt
kutatja egy kis kortyért fel,
ahogyan egy apró gyermek
elveszetten könnyes szemmel
a messzi-messzi távolba figyel…
Benyúlsz a régi kopott táskádba,
remegő kezed beakad egy almába.
Mosolyod elárulja kincsre leltél,
mintha piros gyémántot figyelnél,
úgy keresed a tökéletes pontot,
ahova érdemes az elsőt harapnod.
Összezárult idős ajkak,
gyümölcshúsba nagyot martak,
és az az átható mély élvezet,
amit soha nem felejtek el!
Csak álltam ott, s néztelek,
és csodáltam az életet…


Megjegyzés: Nagypapám emlékére… Egy kaszálással eltöltött nap után…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: vizerg
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 3
Kereső robot: 29
Összes: 238
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz