Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Topika tanítása

, 377 olvasás, Tiama , 10 hozzászólás

Sajgó lélek

Aluljáróban jártunk, mikor megláttam Őt.
Édesen szunyókált a sok vasrács között.
Lökdösték, taposták, nem bánta Ő,
tán arról álmodott, mit hoz a jövő.

Otthont? Családot? Sok finom falatot?
Becézést, ölelést tán sohasem kapott.
Kicsi volt és árva a foltos cica,
mint kormos kisgyermek fehér zokniban.

Tudtam, hogy Ő kell! Hozzánk tartozik!
Hogy élete ettől majd megváltozik.

Karomba vettem a kis védtelent.
A puha, meleg gombóc még mindíg pihent.
Biztos voltam benne: nem tévedhetek,
örültem, hogy utunk arra vezetett.

Hazavittük gyorsan! Ó boldog pillanat!
Elmémben, szívemben egyeránt megmarad.
A gyerekek boldogan, nevetve visongtak,
izgatottak, mégis önfeledtek voltak.

Topinak neveztük. Nem volt már hontalan.
Családban élhetett játékos-boldogan.
Élt is gondtalan. Öt teljes napot,
majd elvitte a kór, mit magában hozott.


Orvul támadt az aljas, gyilkos hirtelen.
Egy nap alatt győzött, s lett úrrá életen.
Magával hozta társát a szenvedést,
kínzott, pusztított, s nem tűrt reménykedést.

Én mégis hittem benne: "alszik, felépül.
Nagy cica lesz, ki kandúr-kalandra készül."
De kicsi volt az ártatlan, s gyenge a teste,
bennem bízott Ó, de nem segíthettem.

Csak ültem mellette tehetetlen nézve,
Tudva nincs szérum e nagy szenvedésre.
Utolsó jártányi erejét használva
kezemhez húzódott (tovább nem bírta a lába).

Kicsi könnyű arcát kézfejemre tette.
Bizalommal nézett mélyen a szemembe.
Nem mozdult többé. Hiába vártam,
szíve dobogását csak kis hasán láttam.

Jött a végső kín, az utolsó rándulás.
Elernyedt, s nem volt több szívdobbanás.
Felkaptam, becéztem, rázogattam, kértem,
majd beláttam, hogy kezemben csak porhüvelyét érzem.


Elbúcsúztunk Tőle. Eltemettük testét,
de szívünkbe zártuk ártatlan lelkét.
Megőrizzük úgy, mint a szép emlékeket,
hisz a halálon túl is tart a szeretet.


Pár nap nagyon rövid -gondolná az ember-
Nekünk hosszúnak tünt, hisz tartalmasan telt el.
Tanítással, neveléssel, sok-sok nevetéssel,
tanulással, belátással, mókával, megértéssel.

Megtanított minket megbecsülni mindazt,
mit az élet apró örömökben nyújthat.
Mert ha önzetlen tudsz adni, szeretet lesz béred,
s tán majd a világot is más szemmel nézed.


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Tiama
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 139
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 157
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1048 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz