Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Öreg napjaim?

, 382 olvasás, Spartom , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Időm egy része már mögöttem,
A végtelen messzeség még előttem.
De a homokóra egyre gyorsabban pereg
S kezem a kor súlyától majd megremeg.

Még ifjú vagyok, de telik a nagy idő,
S éveim száma egyre gyorsabban nő.
Öreg napjaim majd milyenek lesznek?
A hazugok merre sodornak, s visznek?

Öreg napjaimban majd magányosan
Ülök és a múltra gondolok fájdalmasan?
Vagy tán boldogan család körében
Ünnepelek és mosolygok merészen?

Tán halált várva könyörgök, hogy engedjetek
El innen, és kérem, hogy majd sose feledjetek?
Esetleg mosolyogva alszom majd el örökre
S könnyeitek koppanva hullanak a földre?

Tán meztelenre vetkőzve süketen és némán
Térek a halál csarnokába éjnek évadján?
Vagy utam végéig kísértek csendesen, szeretve?
Vagy majd csak emlék lesz nevem?- az is elfeledve?

Mondd, öreg napjaim majd milyenek lesznek?
Lesznek még néhányan, akik bennem hisznek?
Vagy elhagytok mind és a világ is elfordul tőlem?
Kérdezem én: hetven én múlva mi lesz belőlem?

Mondd, mikor majd álarcomat levéve meghalni megyek
Sütni fog a Nap, vagy sötéten takarják a sűrű fellegek?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Spartom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 341

Page generated in 0.8025 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz