Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üzenet a paradicsomból

, 312 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Tegnap kicsit gyerek voltam, elöntött a régi hév
Kusza élet-érzéseim gyötörtek, annyira, mint soha még
A csodás múlt-képek előjöttek, emlékük szárnyra kelt
Kitöltötték romlatlan kehelybe a bódító varázsszert

Te már nem tudod, hogy megindul bennünk néha egy vihar,
Mely ledönt mindent, mi útjában áll, s fenékig felkavar
Formátlan árad erővel, s patakban elfolyva csörgedez
Reggelre csak üres kín, és csalódás maradványa lesz

De szétszórják, elhintik magjait hűséges, kis manók
Elnyelik láthatatlan zaját puhán ölelő takarók
Ilyenek vagyunk, kik kamaszként még naivan elhiszik,
Hogy megálmodjuk egy boldog jövő boldog hétköznapjait

Megjegyzés: 1987
(átdolg: 2003 12. 17.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 83
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.1141 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz