Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Ádámka

, 414 olvasás, Boskovits Éva , 5 hozzászólás

Halál

- Miben halt meg?
- Valami születési rendellenség… A szívével volt baj… Végül is szétpattant az Aortája.
- Szomorú dolog ilyen fiatalon. Mennyi idős volt?
- Öt éves csak.
A sötét hajú nő megcsóválta a fejét.
- Istenem… Mekkora trauma lehetett ez a családnak…
Elhallgattak. Egy pöttöm öt éves szőke kislány állt az ajtóban. A másik nő kissé megilletődve nézett a csöppségre. Látszott rajta, hogy szinte fél attól, hogy a kislány hallotta a beszélgetést.
Anyja szomorkásan nézett rá. A kislány nyílt tekintetében látszott a gyerekekre annyira jellemző ártatlan és tudatlan őszinteség. Odaszaladt anyjához, és felmászott az ölébe. Fölnézett az asszony arcába, majd váratlanul ezt kérdezte:
- Anyu, hova ment Ádám?
- Kislányom, Ádámka meghalt – válaszolta az anya alig hallhatóan.
- És hova mennek azok, akik meghalnak?
Az anyuka nem tudta eldönteni, hogy mit mondjon. Hazudni nem akart, viszont jobb lett volna, ha az ötéves kislány nem tud arról a bizonytalanságról, ami a halál fogalma körül lebeg, de úgy gondolta, előbb utóbb úgyis megtudná, lehet, hogy még jobban is fájna neki. Csak nem mondja azt neki, hogy Ádámka az angyalokhoz ment az égbe?
- Nem tudom, kislányom – suttogta, majd magához ölelte a kis szöszkét – Nem tudom, hogy hova ment, viszont az biztos, hogy nincs itt és nem is lesz többé.
A lányka csak hallgatott. Gondolkozott.
- Anya, de Ádám a föld alá ment. Én láttam, amikor bele tették őt egy dobozba és elásták. Még virágot is vittem neki.
- Tudom kicsim… De ő nincs a föld alatt.
- De anya, én láttam, amikor elásták a dobozt, amiben feküdt. Akkor hogy lehet, hogy nincs a föld alatt? Csak nem Ádám is olyan bűvész, mint a bácsik múltkor a TV-ben?
- Nem kicsim, Ádám ott van a koporsóban a föld alatt, de igazából nincs ott - nem tudta hogy hogyan magyarázza el – Majd ha nagyobb leszel, akkor majd megérted…
- De anya, mondd már el nekem! Mi az a koporsó?
- A koporsó az a doboz… Amibe Ádámkát belefektették.
- Amiben ott van, de nincs ott?
- Igen, az. – mondta anyja, és ez a tiszta tudatlanság mosolyt csalt az arcára. De ez csak egy pillanatig tartott. Az asszony tekintete megint elsötétült.
- Anya, mi a baj? – kérdezte a kislány, mert meglátta anyja szemében azt az árnyat, ami életében először lepte el a mindig vidám asszony gesztenyebarna szemeit.
- Semmi, kicsikém…
- Anya, de igazából mit is jelent az, hogy meghalt? – nézett anyjára szelíd arccal a kislány.
- Ő… Már nincs többé…
- Akkor én nem játszhatok többet az Ádámmal?
- Nem, kicsim – préselte ki magából az asszony a szavakat, miközben a két szeme sarkába toluló könnycseppet próbálta megállítani.
A kislány arcán látszott, hogy már most kezdi sejteni azt, ami évek múlva majd bizonyossá válik számára.
- Anya, de Ő nekem nagyon fog hiányozni…
- Nekem is, kicsim…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Memoár
· Írta: Boskovits Éva
· Jóváhagyta: Boskovits Éva

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 363
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.5167 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz