Igazad van,
csak papíron élek,
s csak Te látod lényem…
Igazad van,
csak papíron élek,
s csak Ta látod lényem,
ezért szeretlek.
Csak Te tudod,
csak Te látod,
lelkem lényét,
egy nyugodtnak tűnő tavat,
melyben lubickolnak halak
a sárral és kövekkel,
ezért szeretlek,
ma, holnap s mindörökké.
Egy nyugodtnak tűnő tó,
de valaki követ hajított bele,
s az megsebezte szívemnek
szép síma tükrét,
tavamnak tomboló lelkét.
Egy nyugodtnak tűnő tó,
melyben egyre több a kő,
és ez a sok kő
engem megöl.
Hegyet épít tavam tágas
közepére.
Megfulladnak gondolataim-a halak,
gonoszságom elnyeli őket-a saram.
Tavam vizében süllyed el
két tépett törött kő szárnyam.
Igaz repülni nem tudtam vele,
de faragott finom íve
szépnek tetszett tavam tükrémen.
És mielőtt búsan álomra hajtom fejem,
Te azt mondod nekem:
"TÜKÖR!"
Tavam tükre törött!, széttörte egy beledobott kő!
Tavam mélyéről pillantor Rád
zavaros vizén át,
két ölelő karod hív,
vár,.
Te vagy élet s papír közt a híd,
az engem megóvó vár.
Papír életem áztatja tavam!
Igazad van!
Csak Te látod lényem.
Csak Te tudod…
Csak Te látod
lelkem lényét,
ezért szeretlek
ma, holnap s mindörökké.
Bp., 2004.08.15.
Online látogatók:
Látogató: 72
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 89
