Drága Barátom! Te ki oly magasan jársz,
Hogy tűröd e kegyetlen meleget?
Te, ki cifra tetőket fabrikálsz,
Mikor a nap melege perzseli a bőrödet?
Kívánod e a jó, hideg sört?
Bár oly magasan neked nem ajánlom
Tudom én, hogy a szomj gyötör,
Ám a baj gyorsan megvan Barátom!
Mert mi lesz, ha szétszórod a szeget?
Vagy netán, egy gerendát ejtesz el?
Szegre megy el az egész kereset?
S a járókelőkért? A Jóisten felel?
Segíteni rajtad, nem tudok én szegény
Sajnálva Téged itt a hideg sör mellett,
Gondolom magamban:- Ez aztán a legény!
Ácsmesternek csakis ilyen kellett!
Na de hagyom a tréfát, míg vérem nem veszed
Bár bántani e pár szóval nem akarlak én
Nem várom meg, míg a baltával lendül a kezed
Vigyázz magadra Barátom, ott, a város tetején!
Ada, 2005. május 30.
Megjegyzés:
JeepCKing nek, abban a reményben, hogy nem kisbaltával a hátamban ébredek reggel