Ó, a Nap ellepte az utcákat,
mégsem látni mást,
csak végtelen levélzuhogást.
Ne nézzetek már hátra,
elsüllyedt minden bárka,
s mégsem jött el vége semminek,
tétova levelek, ti zengitek,
mégis a rettenthetetlen arcokat felénk,
addig ameddig nem léphettek belénk.
De a Nap, ó a Nap ellepte az utcákat!