Egy gesztus, egy érintés, egy mozdulat,
Sok kedves, örök emlékre rámutat.
Élmények, melyeket elraktározol,
Bármi történhet, már sosem változol.
Ami egykoron, oly kedves volt Neked,
Értéke megmarad, sosem veszhet el!
Ha felidézed a pillanatokat,
Újra átéled, a régi napokat.
Illatot érzel, mi Rá emlékeztet,
Hallgatsz egy zenét, mely Róla szól Neked,
Utcán sétálsz, melyen együtt jártatok,
Akkor a holnaptól, sok jót vártatok.
Múltba vesztek immár, ezek a percek,
Csak az maradt meg, ami emlékeztet,
Nem is fontos már, milyen volt a kezdet,
Ami szép volt, már soha nem felejted!
Nem dobhatod ki, az emlékeidet,
A múltad, a jövődbe elvihet,
Ha drága perceket elfelejtenél,
Nem lenne már, amire építenél.
Múlt, jelen, jövő, csak együtt léteznek,
Benned bármi jót, csak együtt érhetnek,
Nem forgácsolhatod szét magad soha,
Hisz megvan mindennek, a maga kora.
Ami fájt is egykor, már csak szép emlék,
Gondold át, és szólj, ha mégis tévednék!
Színezd ki emléked, és vigyázz rá nagyon,
Nem tudhatod, mit adhat majd egy napon.
Izsák, 2004. január 10.
|