Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Repülni szeretnék

, 386 olvasás, winner , 4 hozzászólás

Fohász

Sokszor van, hogy nagyon szenvedek,
kalitkába zárt madárként verdesek.
A rácsok, jaj fogva tartják testemet,
pedig már várnak rám a fellegek.

Repülni szeretnék hát emberek
börtönömben egyre jobban szenvedek
Kegyetlen rácsaim mégsem engednek,
esdeklő szavam Ó jaj, elveszett.

Hiába kérem szépen, kedvesen,
engedjétek szabadon a testemet.
Kalitkába zárt életem elveszett,
Ti gúnyosan nevettek engemet.

De tudnotok kell azt emberek,
hogy nem birtokoljátok a lelkemet.
Képzeletben az egekben lehetek,
elég ha lehunyom a szememet.


Budapest, 2005. máj. 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: winner
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 352
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz