"...Sohasem volt tó tárul elém,
Csobogó ezüst-víz közepén
Kacagva fürdõzõ leány,
Mézszín hajában rubin-virág..."
Otthol voltam, falun,
Sétáltam, ahogy rég, a domboldalon,
De mi ez? A buja erdõ helyén
Egy kis liget nõ, csodaszép.
Mellette víg patak csörgedez,
Szomját oltó szarvas, de észrevesz,
Ahogy felé lopózom, megriad,
A túlpartra szökell, s elszalad.
Patakparton követem nyomát,
Eszembe jut sok régi barát,
Rég elmúlt, vidám nyarak, telek...
S míg múlton merengve lépdelek,
Sohasem volt tó tárul elém,
Csobogó ezüst-víz közepén
Kacagva fürdõzõ leány,
Mézszín hajában rubin-virág.
Most bûvös dal fakad ajakán...
Tûnõdöm, nem-e nimfa tán?
E titkos tó lenne lakhelye,
S az erdõ drüádok ligete?
De nem, hisz' ez te vagy!
Már látom kedves arcodat,
Szerelem édes rejtekén
Nevem kiáltod, s futsz felém.
De jaj, amint ölelne karom,
Tudom már, hogy csak álmodom...
Mosolyogva ébredem,
Rólad álmodtam, kedvesem.
Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17 
Összes: 88
Jelenlévők:
