Érted lennék: repedt kapa,
kinek néma a
panasza
Vagy a ház ablaka,
ki mint a lélek a levegőt
halkan horkolgatja
Érted hűs szántó lennék
kinek szívéből szép növény terem,
Az éjszakát a hantomon
cipelném,
ha te egy vigyázó csillagot
gyújtanál nekem
Érted a hajnalokat
könnyeimmel
kék kabáttá mosnám
Ha az űr kell,
a levegő kötelét a földtől lopva
eloldoznám
S ha űr lennél - én por lennék -
és futó üstökösként
csókolnálak
Vagy térdre rogynék
És esedezve énekelnék hozzád
a csillagok Himnuszával
Vagy lennék Zrínyi, a
szív vasvárából
félholtan kitörő
…
S ha kell, lennék véresfogú
keselyűmadaraknak
dögcsontokból
madárijesztő…