Meleg szellő fújdogál, éget a nap
Egy fáradt egyiptomi sereg halad,
Sivatagi melegben, éhen, szomjan
Díszes kíséretével szépen, sorban
Menetelnek: katonai vezetők
Görög zsoldosok a fegyvercipelők,
Megfigyelők és szakaszparancsnokok,
Az ifjú Ramszeszt kísérő tanoncok
Papok kívánta nagy kerülőt téve,
A szent szkarabeuszt meghagyva élve
Egy öreg paraszt földjére vonultak
S lábuk elé asszonyok borultak,
Hisz" egy élet munkáját tették tönkre
Ezért a hű paraszt kötelet tett a szögre
S felakasztva önmagát bánatában
Így végzik a szegények mostanában
Míg a sereg tovább haladt, nézve őt
A kalyiba szélére kötött "lebegőt"
Még a távolban az asszonyok sírtak
A hű katonák könnyeikkel vívtak
Alkonyodott, tűzpiros homoktenger
Vette körül őket, s fázik az ember,
Csontjait már átjárja a sivatag -
Homok mindent elpusztít, mi kinn marad
A távolban feltűnik egy zsidólak
Az elfáradt seregre hat hívólag
Előre is szaladt két egyiptomi
Kertek alatt akarva belopózni
Szőlőtőkék között osonnak csendben
Mert szép, lágy női ének szól a kertben
Közelükbe érve szavuk is eláll
Gyönyörű lányt látnak: nyakában medál,
Mézszínű bőre, fekete a haja,
A teste karcsú akár egy gazella,
Szeme barnája, mint a riadt őzé,
Egyenesen rájuk néz, szemük közé
-Ré minden női szépsége benne van-
Meglátva őket a lány, gyorsan rohan
Apját hívja, hangosan kiabálva
Ő az öreg zsidó ember lánya… Sára
Megjegyzés:
… folyt. köv.?…